...avagy "Amikor nem történik látszólag semmi" adhatnám alcímnek ezt a velős, ám semmitmondó pár szót is. Lassan valóban a lerágott csont kategória ez, az egyszervolt Vasasbánya mellett lévő hatalmas "Gödör" - irdatlan tájseb. De nem az, mert ugyan az évszakok változásán kívül látszólag nem történik semmi, de beszélnek róla. Ahogy én is, elő - előveszem a témát, időről - időre megemlítve az idő múlásával a semmit....
December 4. Borbála, Barbara névnapja. Szent Borbálára, a nehéz szakmát mívelők - többek között, a bányászok - védőszentjére szeretnék megemlékezni pár szóval ebben a postomban. Illetve egy - gondolom nem véletlenül - a Borbála napra időzített, és a Magyar Bányászati Szövetség Szent Borbála-napi országos központi ünnepségén bejelentett hírt közreadni. A hír a hazai szénbányászat újraindításáról szól. A MÉG - a bányászatban dolgozók, beszélgetéseinkben sokszor megemlítjük, hogy a szakma jelenleg a 24. órában van. Az "utolsó mohikánok" idejét éljük. Képzés nélkül, a megszerzett gyakorlatunkat sem kamatoztathatva vegetál a bányásztársadalom nagy része. Emlékeket ápol, és van pár jó szakember, aki kívülről nézve szélmalomharcot folytat. Ezért kell örülni minden hírnek, ami a hazai bányászat körül felröppen, mert legalább foglalkoznak velünk, a lehetőségekkel legalább. És ezt is nagy dolognak kell már tartani a szakma jelenlegi helyzetében! Újrahasznosítás. Népszerű és fontos téma. Ha ezt a szót olvasod vagy beszélsz róla, első sorban a tevékenység jut eszedbe. Az ember által készített tartós, nem természetes és főleg a hulladéká váló anyagoknak, azok szelektív gyűjtése utáni újra nyersanyaggá történő feldolgozása. A tevékenységre használt angol recycling -jobban kifejezi, hogy anyagok környezettudatos körforgásáról van szó. Mit teszünk, mit tehetünk az újrahasznosítás tárgykörben? Komposztálunk, szelektív hulladékgyűjtő szigeteket és hulladékudvarokat hozunk létre, a lakosságra folyamatos információáradatot zúdítunk, és meghirdetett Zöld Napokat - lomtalanításokat, gyűjtőnapokat tartanak az önkormányzatok illetve az ezzel foglakozó cégek (jó példa erre a pécsi BIOKOM). Mindezek ellenére a lakosság körében a szelektív hulladékgyűjtés nagyon alacsony szinten áll. Mert messze van a gyűjtősziget, mert nem fér oda a rengeteg más odahelyezett lomtól. Sokan ugyanis ezeket a szigeteket lerakóhelynek tekintik, ami azért sokkal jobb megoldás részükről, mint az erdők, utak szélére kihordani, kidobálni a "szemetet"..... A tennivaló rengeteg ebben a témában! Egyszer - egyszer 'Bányászati emlékek' főcím alatt szeretnék bemutatni néhány érdekes - a bányászathoz szervesen kapcsolódó építményt vagy emléket kis hazánkból. Lehet sokan tudnak létezésükről, esetleg hallottak illetve láttak akár fotókat, filmet is róluk. Mégis az időben ezek talán feledésbe merültek. Ezekről szeretnék írni, fotóimmal és azokból készült képgalériákkal színesítve. Széchenyi akna tornya és épületei - Pécsbánya alatt, a Káposztásvölgyben álló ipartörténeti műemlék. A gesztenyési plató, valamint Bánom tető között húzódó ÉNy-DK irányú haránt völgy a pécsbányai szénvonulat K-Ny-i csapásán helyezkedik el. Ide telepítette a DGT ezt a hazánkban is egyedülálló építészeti értéket képviselő aknatoronnyal rendelkező függőleges aknát. Bár az, hogy megnyílt az atomtemető Bátaapátiban egy régebbi (2012. decemberi) hír, ám újra aktuális kezd lenni a téma. Az elmúlt évben, 2012. december 5-én ünnepélyesen és hivatalosan adták át Bátaapatiban a Nemzeti Radioaktív Hulladék Tároló (NRHT) első felszín alatti tárolókamráját, mely 96 m hosszú, és közel 100 m2 szelvényméretben épült. Ezzel megkezdődött a kis- és közepes aktivítású radioaktív hulladékok (kesztyűk, munkaruhák, munkaeszközök, a tisztításhoz használt folyadék stb. - amelyek hőfejlődése jelentéktelen és felezési idejük kevesebb, mint 30 év - földalatti tárolása. Túl jó a mecseki szén, nem lehet eladni - olvasom egy helyi (pécsi) újság régi számaiban böngészve, címlapsztoriként. Nem kívánom idézni egyetlen sorát sem a cikknek. Kérem minden olvasómat, olvassa el itt, IDE kattintva ----> Túl jó a mecseki szén, nem lehet eladni. Az írás, a térségben élő egykori bányászoknak természetesen ismert tényeket mutat be. Ez a szén annak idején, a múlt század '90-es éveinek elején sem kellett már, mert akkor túl drágán termeltük ki (igen így - "termeltük" - mert akkoriban én is ezt végeztem). Egyszer - egyszer 'Bányászati emlékek' főcím alatt szeretnék bemutatni néhány érdekes - a bányászathoz szervesen kapcsolódó építményt vagy emléket kis hazánkból. Lehet sokan tudnak létezésükről, esetleg hallottak illetve láttak akár fotókat, filmet is róluk. Mégis az időben ezek talán feledésbe merültek. Ezekről szeretnék írni, fotóimmal és azokból készült képgalériákkal színesítve. A Jakab-hegy lábánál, Pécstől 15 km-re nyugatra található a már római időkben lakott Kővágószőlős község. A település mai nevét az itt élők szőlőtermelési és kőfejtési foglalkozásáról kapta. A múlt század '50 -es éveinek elején a település határában, Szovjetunióból érkezett kutatók uránércet fedeztek fel. A településtől délre, annak közigazgatási területén jött létre az I. számú bányaüzem. 1953 - 54. években a külszíni kutatások eredményei miatt szükségessé vált az érc bányabeli kutatása. Ezért 1954 nyarán az I. sz. kutatóaknát 42,8 méter mélyre lemélyítették, átalakítva azt a földalatti kutatást és termelést kiszolgáló szállítóaknává. 1955 tavaszán megkezdték a II. sz. kutatóakna mélyítését 20 méterig, majd tovább mélyítve a 40 m-es szintig szállítóaknává alakították. 1956-ban lemélyítették a 3,8 méter belső átmérőjű, 119 méter mélységű szállítóaknát. 1957. végére a bányamező keleti és nyugati határára telepítettek egy-egy légaknát (127 m, illetve 25 m talpmélységekkel.) ...avagy a természet sokszor magától (és úgyis) megoldja. Volt egyszer egy Vasasbánya a Kelet-Mecsekben az Árpádkori Vasas településhatárában. Anno én is dolgoztam benne közel 10 évet, meg az édesapám is - ennél sokkal többet, és a nagyapám is jó sokat. Valamikor régen persze csak tárókból bányászgatták itt a föld fekete gyémántját - talán a pécsváradi serfőző tűzhelye alá. Később ez már ipari méreteket öltött és a DGT (DunaGőzhajózási Társaság) századában már komoly koncentrációs törekvések voltak. A XIX. században a DGT - a koncentrációs törekvések keretében rengeteg beruházást indított meg Vasason. Rücker-aknára vezető kötélpályát építettek, az akkor még Thommen névre hallgató aknát korszerűsítették, és egy újabb függőleges aknát mélyítve bővítették. Akkoriban épült meg a falu fölötti völgy folytatásában a Vasasi-árkon egy duzzasztómű is, szivattyúteleppel, vízvezeték rendszerrel. Innen látták el a bányaüzemet vízzel. Sőt a bányabirtokon épített vasasi Wiesner- és Thommen- lakótelep továbbá a Liget-telep iskolákkal, közművekkel is az üzem kezelésében volt. A DGT korszakának a II. világháború vége, a szovjet csapatok 1944-es bevonulása vetett véget. Ez után következett az Állami szénbányászat időszaka, széncsatákkal, sztahánovista mozgalmakkal, de arról majd máskor. ...folytatva a Recsk érceiről_Recsk aranya c. írásomban elkezdett történetet a recski bányászkodásról, a megkutatott rézércről és a jelen helyzetről. "A Lahóca bánya megkutatott készletének kifogyása előtt megkezdődött a terület földtani továbbkutatása, általában 1000-1200 m mély külszíni fúrásokkal. 1967-ben ismerték fel az un. hintett porfiros ércesedést, amely meggyorsította a külszini kutatásokat. Recsk, régi bányásztelepülés Egertől nyugatra. A falu melletti Lahóca hegy pedig komoly mennyiségű aranyércet rejt magában a mai napig. "1933-ban került állami kezelésbe a recski ércbánya, amely a két világháború között az ország egyetlen nemesfémbányája volt. Itt az ércek dúsítására flotáló mű is létesült. A recski ércbánya nemesfémtermelése az 1970-es évek elejéig, a bánya bezárásáig évente átlagosan 80 kg arany és 800 kg ezüst volt... 1975-ig 125 éven keresztül ez a bánya aranyat termelt. A bányászott ércből készült színport bérmunkában dolgoztatták fel. A bányászat 125 éves története során csak annyit tudtak, hogy az aranyat a pirit hordozza, de hogy milyen formában, arról nem voltak ismeretek. 1990-ben múzeumokban őrzött régi mintákat vizsgáltunk, megállapítottuk, hogy a pirit zárványai között termésarany és számos aranytellurid ásvány van." (NAGY BÉLA: Van -e arany a magyar földben?) És imhol újra a föld alá mentem! Most éppen a Szent Imre aknán leszállva - a nyugat-mátrai ércbányászat sok vihart megélt Mátraszentimre - Gyöngyösoroszi területén. Aki járatos kicsit a földrajzban, esetleg a geológiában az tudja, hogy itt anno ólom- és cinkércet bányásztak elsősorban. Az ólomérc - galenit (PbS), a cinkérc - szfalerit (ZnS) nevű ásvány, mindkettő kénhez kötött - a Szulfidok és rokon vegyületek ásványosztályba tartoznak. (bővebben itt --->http://geomania.hu/asvanygal.php?lelohely=153&asvid=18). De amiről itt írni szeretnék az nem is ezekről szól, hanem egy nagyon szép kísérőjükről, a melanteritről. Ez a karcolat egy éve 2012. októberében íródott, de akár írhattam volna ma is. Mert akkora állóvíz van ebben a témában, hogy z alábbiakban közöltek akár friss hírek is lehetnek. A valamikor komoly nehéziparáról is ismert Baranyában az elmúlt években folyamatosan "valaki - valahol" bányászkodni akart. Vasason a kitermelését szüneteltető külfejtés újraindítása, az uránbánya újranyitása, aztán a Máza -dél szénmezőn évek óta harcoló Calamites Kft. próbálkozásai, mind - mind ennek a jelei voltak. Bányász szakmai körökben terjedt ez a cikk - egy éve, még 2012. október vége felé - amit szeretnék ajánlani elolvasásra, majd továbbgondolásra - esetleg megvitatásra. Pár gondolatot idéznék a bejegyzésemben az írásból, figyelemfelkeltés céljából. Címe: Valós kép hazánk természeti erőforrásairól – kiemelten a meg nem újulók Szerző: Dr. Horn János aranyokleveles olajmérnök, okleveles gazdasági mérnök, okleveles szakközgazda, a Bánya-, Energia- és Ipari Dolgozók Szakszervezete elnöki főtanácsadója A bányászat azon tevékenységek összessége, mely során a Föld tömegéből, illetve annak kérgéből a hasznosítható ásványok kutatásával, feltárásával, kitermelésével, minőségjavításával (előkészítésével, osztályozásával), szállításával, esetenként késztermék gyártásával és kereskedelmével foglalkozik.
A rekultiváció vagy újraművelés, egy terület újrahasznosításra való alkalmassá tétele. Sokszor természeti, vagy az emberi (antropogén) tevékenység károsító hatására terméketlenné válnak földterületek, melyeket újra alkalmassá tesznek mezőgazdasági, erdőgazdasági művelésbe való visszaállításra vagy egyéb módon történő újrahasznosítására. Mostanság sok helyen olvasni, hallani arról a jelenségről, hogy a high-tech iparban felhasználásra kerülő anyagokat - aminek nagy része ritkaföldfém - leginkább Kínában bányásszák. A világ ritkaföldfém kitermelésének 97 %-át Kína tartja a kezében, és ennek megfelelően erősen vissza is él ezzel a kiváltságos helyzetével. Amit persze időnként nem néznek jó szemmel mások, és közösen próbálnak fellépni az ilyen "gerinctelenség" ellen.
Miért ez a címe a bejegyzésnek? Mert ahogy a körülöttünk lévő természet és annak darabjai, vagyis a környezetünk folyamatosan változik, úgy változunk vele mi is, a benne élők, a rombolók, az építők, a megvédők és az érte, benne tevékenykedők. Természet és környezet. Alapvető, bár többféleképpen értelmezhető fogalmak. Különböző források is teljesen másképp eredeztetik e kettőt. |
Saso hétköznapjaiTermészet és környezet, egymástól nehezen elválasztható, ezer szállal kapcsolódik össze. Mit tettünk - mit teszünk értük és ellenük a szürke hétköznapokon, egy hétköznapi ember szemszögéből nézve. Régebbi Postok
April 2014
címkék
All
|